A VÉRFARKAS ÁTKA

         Volt egy hatalmas mágus, akinek a leánya mionden idők legszebbje volt, irigyelték is az emberek és az istenek, de amennyire szép volt, olyan gonosz is. Városokat és falvakat pusztított el, férfiakat csábított el és tette őket a sötét erők harcosává.

       Az emberek egy csoportja szövetségre lépet a sárkányok és a faakasok egy fajával, legyőzték a sötét varázslónőt és egyensúlyt teremtettek a világban.

Ezt, az egész világra kiterjedő háborút az utókor Sárkányháború néven őrizte meg.

A mágus lánya sírja felett megfogadta, hogy addig nem nyugszik, még a gyílkosok meg nem bünhődnek. A sárkányokat a föld mélyébe zárta és a lebegő felhők közé, hogy az emberekkel ne tudjanak újra szövetséget kötni. Az embereket és a farkasokat pedig egy örök átokkal súlytotta:

   "Átok reátok farkasok kik meggyilkoltátok leányom, és átok minden emberre, mert leányom halálát akarták! Gyilkos farkasok, változzatok át emberré, kapjátok meg az örök életet és az átkot, ami átok nektek és az embereknek! Igyatok embervért, egyetek emberhúst, és akit megharaptok, az ezt követő teliholdkor váljon hozzátok hasonlóvá! Ezt az átkot szórom rátok, melyet csak az ezüst tud megtörni."

Az istenek megharagudtak a mágusra és családjára, átkot szórtak rájuk és utódjaikra:

   "Vezessetek egy nagy birodalmat, de az első szülött fiúgyermek, miután családot alapított farkas emberek által halljon meg és válljon vérfarkassá. Az asszonya, ha szereti férjét és férje is viszont szereti, haljon meg az első fiúgyermek megszülése után. Ezer évig ne haljon ki ez a család, és jöjjön el a második Sárkányháború, és akkor a vérfarkasok és a vámpírok szövetségre lépnek a Kiválasztott ellen, aki megtörheti az átkot és elpusztíthatja az élőholtakat."

Az átkok ezer évig éltek.

Hányszor volt, hogy csak leültem és átkozódtam?

Átkoztam a világot,

átkoztam az életet,

átkoztam a reményt,

és átkoztam az isteneket.

És hányszor volt, hogy léptem egyet?

Tettem jót és tettem rosszat és utána leültem és átkoztam a világot- az életet, a reményt és az isteneket.

Utánna megint léptem egyet, tettem jót és tettem rosszat, majd leültem és átkozódtam.

Most öreg vagyok már.

Most tekintek előre és hátra.

Mikor előre tekintek, látom a halált lebegni előttem, és a sírt, ahol a sötétdégbe süllyedek.

Hátra nézek, áttekintem a múltat és látom, ha kevesebbet átkozódom és többet léptem volna, talán az ezer évből ötszáz se lett volna.

Most öreg vagyok, nem tehetek semmit. Ezért az ezer év az ezer év már.

(A mágus utolsó bejedzése varázskönyvébe...)

Oldal: Fantasy regény
Minden, ami kreatív! Minden, ami művészet! - © 2008 - 2024 - cssatinekreativ.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat